Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Felfelé a folyón

Kora reggel. Könnyű szél.
Simogatva ébredő.
Szerelemhez hűvös volna,
de a búcsúzáshoz jó idő.
 Ne fordíts (ne hívj már) vissza innen.
 Ha szeretsz még, segíts szabadnak lennem.     

  Nézd, hogy száll a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.  

Lemaradnak a régi dolgok,
ahogy ajtót nyit egy új világ.
A szerencsém is csak úgy vezessen,
hogy hagyjon mindig menni tovább.
 Szabad út, szabad szélben.
 Semmi mást ne adjon. Többet sose kértem.     

  Nézd, hogyan száll a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.
  Nézd, hogyan száll, fut a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.    

 Szabad út, szabad szélben.
 Még nem tudom, hová, de segít hazaérnem.     

  Nézd, hogyan száll a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.
  Nézd, hogyan száll, fut a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.
  Nézd, hogyan száll, fut a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.
  Nézd, hogyan száll, fut a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.

Hozzászólok