Behúzott függöny mögött áll az ablaknál.
Odakint nő a víz az utcán. Ez is nyár.
Tudja már, ilyen napokon mindenen valami felhő ül.
Volt már ilyen egyedül. Majd ezzel is kibékül.
Megint vár.    

 Akármi jönne, jöjjön.
 Most már nem fél. Nem fél.
 Csak ezt a felhőt vinné messze
 valami szél.
 Akárki jönne, jöjjön most már.
 Nem fél. Nem fél.
 Csak ezt a felhőt vinné messze
 valami szél.  

Újra mosolyog már. Leül csendben a csönd mellé.
Valamit elmos ez a víz. Bár a rosszat is elvinné.
Furcsa nap. Nem is szomorú. A képzelet ilyenkor messzebb száll.
Túl a régi utakon, és messzebb egy új napnál.    

 Akármi jönne, jöjjön.
 Most már nem fél. Nem fél.
 Csak ezt a felhőt vinné messze
 valami szél.
 Akárki jönne, jöjjön most már.
 Nem fél. Nem fél.
 Csak ezt a felhőt vinné messze
 valami szél.  

Madár az úton. Riadt szemmel az égre néz.
Vinné a szíve. Emelné a szárnyát, de túl nehéz.    

 Akármi jönne, jöjjön.
 Most már nem fél. Nem fél.
 Csak ezt a felhőt vinné messze
 valami szél.
 Akárki jönne, jöjjön most már.
 Nem fél. Nem fél.
 Csak ezt a felhőt vinné messze
 valami szél.