Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Semmi a csillagokon

Sokan élnek úgy, ahogy én is szeretnék,
de az én napom soha nem jött el még,
és csak évről évre várom a szerencsét,
pedig a bankot már valakik elvitték.
 Néha úgy érzem, gyakran fordul úgy,
 hogy minden irányban zsákutca az út.  

Egy-egy régi, régi képet őrzök még.
Te is láthatod, de úgyis csak nekem szép.
Neked azt mutatja, milyen is voltam rég.
Nekem benne van mind, ami lehetnék.
 Néha úgy érzem, gyakran fordul úgy,
 hogy minden irányban zsákutca az út.     

  Hosszú, hűvös kábulatból józanodom.
  Tudom, sose múlik semmi a csillagokon.
  Már valaki kell,
  már akarok hinni valakiben.
  Már valaki kell,
  már akarok bízni valamiben,
  valamiért!  

Bármit megpróbálok, amire lesz idő.
Tudod, gyűlölöm, ha minden érthető.
Hogy csak az számít, ami megszámolható,
és csak álom az, hogy másképp volna jó.
 Néha úgy érzem, gyakran fordul úgy,
 hogy minden irányban zsákutca az út.     

  Hosszú, hűvös kábulatból józanodom.
  Tudom, sose múlik semmi a csillagokon.
  Már valaki kell,
  már akarok hinni valakiben.
  Már valaki kell,
  már akarok bízni valamiben,
  valamiért!  

KGB, Szigorúan bizalmas, 1995.

Hozzászólok