Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Nem tudom

Olyan új az egész. Olyan új, alig értem.
Kicsit furcsa idő. Kicsit furcsa világ.
Biztat, bárki lát. Rám nevet.
Fiatal vagy és szabad. Ne félj. Jó neked.
Téged már nem köt itt semmi sem.
Menj, ha hívnak. Indulj el.
Nehogy félúton megállj.
Nincs határ.    

 Nem tudom, nem tudom.
 Ami van, itt hagyni nem akarom.
 Nem tudom, nem tudom.
 Ami nincs, arról álmodozom.
 Nem tudom, nem tudom,
 máshol lenne-e szerencsém.
 Ha mennék, odakinn könnyebb volna,
 de félek, idebenn volna túl nehéz.  

Olyan új az egész. Olyan új, alig értem.
Vagyok nélküled is, csak ez túl szomorú.
Biztat, bárki lát. Vígasztal.
Fiatal vagy és szabad. Repülj. Szárnyad van.
Meglátod, így leszel önmagad.
Ha fáj, csak fájjon. Elfogy majd,
és csak gazdagabb leszel.
Mozdulj el.    

 Nem tudom, nem tudom.
 Ami van, itt hagyni nem akarom.
 Nem tudom, nem tudom.
 Ami nincs, arról álmodozom.
 Nem tudom, nem tudom,
 máshol lenne-e szerencsém.
 Ha mennék, odakinn könnyebb volna,
 de félek, idebenn volna túl nehéz.  

Biztat, bárki lát. Rám nevet.
Fiatal vagy és szabad. Ne félj. Jó neked.
Téged már nem köt itt semmi sem.
Menj, ha hívnak. Indulj el.
Nehogy félúton megállj.
Nincs határ.    

 Nem tudom, nem tudom.
 Ami van, itt hagyni nem akarom.
 Nem tudom, nem tudom.
 Ami nincs, arról álmodozom.
 Nem tudom, nem tudom,
 máshol lenne-e szerencsém.
 Ha mennék, odakinn könnyebb volna,
 de félek, idebenn volna túl nehéz.

Hozzászólok