Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Csak az ágyam a menedékhely

Sötét az utca, üres a város.
Csontodba mar az éjjel a fagy.
Tízkor a TV üres szemgödör.
A telefon néma, és egyedül vagy.
Nincs hová, nincs kiért,
nincs akihez,
nincs még.

Nem tudod még: ilyen egy éjszakán
csak az ágyam a menedékhely.
Ezen az éjszakán
csak az ágyam a menedékhely.
Jéghideg éjszakán
csak az ágyam a menedékhely.
Melegedj fel.  

Nincs megoldás – menekülj hozzám.
Éhes vagyok rád és neked való, igazán.
Itt legalább tudod, mi az, ami vár rád.
Úgy fallak fel, hogy neked is jó.
Ne szólj, ne kérdezz.
Jeleket adj.  Érezz.

Ilyen egy éj – ilyen egy éjszakán
csak az ágyam a menedékhely.
Ezen az éjszakán
csak az ágyam a menedékhely.
Jéghideg éjszakán
csak az ágyam a menedékhely.
Melegedj fel.  

Ne szólj, ne kérdezz.
Jeleket adj. Érezz.
Jönnek a jó, jönnek a szép idők.
Ugye addig még nem adod fel?
Jönnek a szép idők.
Ugye addig még nem adod fel?
De ezen az éjszakán
csak az ágyam a menedékhely.
Melegedj fel.  

Jönnek a jó, jönnek a szép idők.
Ugye addig még nem adod fel?
Jönnek a szép idők.
Ugye addig még nem adod fel?
De ezen az éjszakán
csak az ágyam a menedékhely.
Melegedj fel.
Melegíts fel!

Hozzászólok