Hajnalodik, és talán sosem alszom el.
Sistereg a rádióm: Dylan énekel.
Vándorúton vagyok a semmi felé,
és a városban nincs olyan, aki értené.

Öt napja már
nincs ami kell.
Öt napja már.
Öt napja már
nincs. aki kell.  

Végigjártam a helyeket: csupa angyalok,
de versenyeznem kéne, és azt nem tudok.
Elvesztem egy régi dal soraiban.
“Hogyha nincs, akit szeretnél, szeresd azt, aki van…”

Öt napja már
nincs, ami kell.
Öt napja már.
Öt napja már
nincs aki kell.
Öt napja már.
Hat napja már.  

Voltam már ugyanígy – ilyen mélyen.
Csupa kihagyott nap és elveszett éjjel.
Idegenebb voltam az idegennél.
Mintha sohasem változna a szerencsém.

Öt napja már
nincs, ami kell.
Öt napja már.
Öt napja már
nincs aki kell.
Öt napja már
nincs ami kell.
Öt napja már.
Öt napja már
nincs aki kell.