Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Együtt is egyedül

Kérlek, semmit ne mondj.
Én nem hiszek túl könnyen.
Túl sok félelem van
már mélyen a szívemben.  

Túl sok egyedüllét
mérgezett már engem.
Még sosem értett meg az,
akiben én hittem.  

És végül mindig, mindig egyedül maradtam.
Ma sem értem még, hogy miért.
Én éltem másképp, ha volt rá egy esély,
de az sem volt elég…

Hozzászólok