Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

PVECB angyal

Este hatkor eltűnt, a koncertet hétkor lemondták.
Másnap délután volt, amikor végre megtalálták.
Egy szállodaszobában feküdt az ágyon és hideg volt.
Az orvos letakarta, és sok mindent értve bólogatott.
Felrepült a hír, és az emberek álltak riadtan.
Titkos irodákban kartonok teltek meg adatokkal.
Csattogtak a gépek, a képernyőn arcok futottak.
Írták már a szótárt a holnapi sztárnak az avatottak.  

És fényben áll a színpad,
amikor színre lép majd,
s új klisékkel, új hanggal
tarol a műanyag angyal.
A tömeg tombol érte,
árnyéka felnő az égre.
Steril hős steril dallal.
Poly-vinyl-etil-chloryl-benzolin-angyal.  

Keverik a kártyát, tizenöt ász van a csomagban.
Szexi-plexi-lexi a következő a vonulatban.
A laborban a műszersor minden egyes fázist regisztrál.
A megtervezett génekből összeáll a csodálatos szu-hu-persztár  

És fényben áll a színpad,
amikor színre lép majd,
s új klisékkel, új hanggal
tarol a műanyag angyal.
A tömeg tombol érte,
árnyéka felnő az égre.
Steril hős steril dallal.
Poly-vinyl-etil-chloryl-benzolin-angyal.

Hozzászólok