Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Szabadnak születtem

Mikor tiszta fénnyel ébreszt fel a nap,
s szelíd szél hozza az első hangokat,
újra élednek a vágyak a szívemben.
Útnak indulok, és érzem, hogy
szabadnak születtem.  

Ahogy nézem a színek változó sorát,
ahogy magamba szívom a tájak illatát,
minden dallá változik most körülöttem.
Engedj énekelnem, s érzem, hogy
szabadnak születtem.  

Fényes szerencsecsillag,
vezess minden úton,
míg céljaim egyszer megláthatom.
Fényes szerencsecsillag,
ahol tüzed ragyog,
otthon vagyok,
és szabad vagyok.

Hozzászólok