Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Hajsza a tűzzel

Vörös az ég. Valami ég.
Valaki rám kiabál: Fuss, amíg lehet még!
A füst vakít, szememre dől.
Nem tudom, merre a híd. Futok a tűz elől.  

Nézd, a torkom beleszakad,
de nem hallja senki a hangomat.
Valaki suttog a szélben:
Kicsi és gyenge vagy.  

Hajsza a tűzzel.
A démon szabadult el.
Hajsza a tűzzel.
Sose lesz vége már.  

Vörös az ég. A város ég,
vagy már a fél világ. És ki tudja, mi jöhet még.
Halálmadár sikít velem.
Tudod, hogy nincs hova fuss. Megöl a félelem.

Hozzászólok