Hűvös szél a parton.
A fákon barna álarc.
Fogy az ég.
A délutáni csenden
Halvány távoli hangok
Törnek szét.    

 Ülök a föld közepén.
 Ahova kell, odafordul.
 Vigyázok, én se csináljak bajt.
 Nem baj, ha nincs hova mennem.
 Nem baj, ha semmi se mozdul.
 Ahova kell, odaérek majd.     

  Kék őszi kertben
  kerek, érthető a világ.
  Része vagyok minden nagy titoknak.
  Gondolok rád.
  Kék őszi kertben
  minden egyszerű, ami van.
  Elmegy, aki írta, el, aki mondja –
  marad a dal.  

Úton lenni – semmi.
Útnak kéne lenni
legalább.
A célt senki se tudja.
Majd egyszer megmutatja
önmagát.    

 Ülök a föld közepén.
 Ahova kell, odafordul.
 Vigyázok, én se csináljak bajt.
 Nem baj, ha nincs hova mennem.
 Nem baj, ha semmi se mozdul.
 Ahova kell, odaérek majd.     

  Kék őszi kertben
  kerek, érthető a világ.
  Része vagyok minden nagy titoknak.
  Gondolok rád.
  Kék őszi kertben
  minden egyszerű, ami van.
  Elmegy, aki írta, el, aki mondja –
  marad a dal.