Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Taníts meg engem

Keserű voltam.
Már a dalokban sem volt hitem.
Nyugtalan szél vitt végig a városon.
Egyedül voltam,
vagy ha kell a szebb szó: szabadon.
Bármit is vártam,
már nem is vártam nagyon.  

Taníts meg engem,
hogy úgy szeresselek,
hogy neked is szép legyen,
nekem is jó legyen minden.
Taníts meg engem,
hogy jól figyeljek rád,
hogy soha ne bántsalak,
és azt, hogy bántasz, ne higgyem.
Gyere, taníts meg engem!  

Nem vagyok túl jó,
és nem lesz könnyű mindig értened,
de megteszem érted mind, amit tehetek.  

Taníts meg engem,
hogy úgy szeresselek,
hogy neked is szép legyen,
nekem is jó legyen minden.
Taníts meg engem,
hogy jól figyeljek rád,
hogy soha ne bántsalak,
és azt, hogy bántasz, ne higgyem.
Gyere, taníts meg engem!

Hozzászólok