Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Forog a kerék (Szerencsekerék)

Van zűrzavar éppen elég.
Jók, gonoszok – rossz keverék.
Túl sok dolog átalakult.
Túl egyszerű. Túl bonyolult.
 Mást mondanak, és más amit látsz.
 És elsodor a földi, égi tánc.     

  Van valahol egy szerencsekerék.
  Aki pörgeti, az semmit sem ért.
  Pár körön át a kirakatban állsz.
  Egyedül vagy, válaszra vársz.
  Te vagy a tét.  

Nézz bárhová, nem látod őt.
Csak játszik, és ő maga csőd.
Nincs arca sem, és kőnél butább.
Mégis rajta áll, hogy lesz tovább.
 Két megfejtés közt egy kicsit élsz.
 Még nem tudod, hogy végül mennyit érsz.     

  Van valahol egy szerencsekerék.
  Aki pörgeti, az semmit sem ért.
  Pár körön át a kirakatban állsz.
  Még mindig válaszra vársz.
  Te vagy a tét.
  Van valahol egy szerencsekerék.
  Aki pörgeti, az semmit sem ért.
  Pár körön át a kirakatban állsz.
  Egyedül vagy, válaszra vársz.
  Te vagy a tét.

Hozzászólok