Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Van még ezer út

Ébreszd fel hajnalban,
panaszold el, hogy rossz nap van,
és egész héten meghalni sincs időd.
Ígérd meg, ha kérdezné,
csengetsz majd estefelé,
de ne hívd fel, csak másnap délelőtt.
És van még ezer út,
hogy elveszíts egy nőt.    

Néha vidd el, bárhová,
 s ha a társaság is büszke rá,
 érintsd meg és mondd, hogy milyen szép.
 És ha otthon átölel,
 és te érzed, hogy valamit súgni kell,
 véletlenül mondd ki más nevét.
Engedd őt, bármit tesz.
Egy szót se szólj, ha sírni kezd,
és vigyázz rá, hogy te aludj el előbb.
És van még ezer út,
hogy elveszíts egy nőt.     

És ha fél, vagy bántja bármi, és mondaná,
  csak azt kérd, holnapig érjen rá.
  És áldozz minden másra több időt.
  Ahogy mindig, ugyanúgy.
  És van még ezer út,
  hogy elveszíts egy nőt.  

Magyarázz meg dolgokat.
Miért fontos, hogy mindig légy szabad.
Más szerepre már nincs erőd.
S ha végül már minden nap
keserűbb vagy és fáradtabb,
ne hibáztass senki mást, csak őt.
És van még ezer út,
hogy elveszíts egy nőt.     

És ha fél, vagy bántja bármi, és mondaná,
  csak azt kérd, holnapig érjen rá.
  És áldozz minden másra több időt.
  Ahogy mindig, ugyanúgy.
  És van még ezer út,
  hogy elveszíts egy nőt.
  Hogy elveszíts egy nőt.
   Hogy elveszíthesd őt.

Hozzászólok