Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Ahol a házakban még faragott bútor áll,
ahol még egyszerűen él apám s anyám.
Ahol a sűrű erdők elnyelik a külvilág zaját,
valaha ott látott meg engem a nagyvilág  

Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér,
ahol az utakon szürke port kavar a szél,
ez az a hely, ahonnan eljöttem, már tíz éve is lehet,
de hidd el örökre otthagytam a szívemet.  

Nagyapám régi dalait énekelgettem,
és a széllel kergetőzve nőttem fel.
Lehet, hogy nem minden pillanatban emlékezem,
de hidd el, azt az időt sosem felejtem el.  

Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér,
ahol az utakon szürke port kavar a szél,
ez az a hely, ahonnan eljöttem, már tíz éve is lehet,
de hidd el, örökre otthagytam a szívemet.  

Minél zajosabban vágtat el e nap,
annál kedvesebbnek látom a múltamat.
Ne mondd, hogy divatból vagy szeszélyből vagy rosszkedvből teszem.
Te is megérted, ha eljössz majd velem.  

Ahol a házakban még faragott bútor áll
ahol még egyszerűen élt apám anyám.
Ahol az utakon még most is szürke port kavar a szél,
ahol a lusta folyd a hegyek közé ér.
Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér.

  1. brandtistvan:
    2009 július 18

    nagyon szuper jo a dal

  2. csaba:
    2009 október 31

    sssszuper

Hozzászólok