Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Budapesttől Miskolcig

Hat óra körül elhatároztam,
fél hétkor már úton is voltam.
Fél nyolckor egy teherautó megállt,
de az első rendőrnél nem vitt tovább.
Tudtam, hogy Miskolcon vár rám egy lány.
Kívántam, bárcsak valahol arra járnék már.
Gödöllőnél éreztem, alig állok már a lábamon,
és jól esne néhány pohár bor.  

Aszódig egy jót gyalogoltam,
miután a fűben egy órát aludtam.
Kora délután felvett egy kedves hölgy.
Nem volt túlkoros, csak öregebb, mint a föld.
Tudtam, hogy Miskolcon vár rám egy lány.
Kívántam, bárcsak valahol arra járnék már.
Hatvannál éreztem, alig állok már a lábamon,
és jól esne néhány pohár bor.  

Tudtam, hogy Miskolcon vár rám egy lány.
Kívántam, bárcsak valahol arra járnék már.
Gyöngyösnél éreztem, alig állok már a lábamon,
és jól esne még néhány pohár bor.  

Mikor másnap reggel Miskolcra érkeztem,
nem találtam otthon a szerelmem.
A barátaim nevetve azt mondták:
nincs egy órája, hogy elindult hozzád.

Hozzászólok