Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Ha egy napon hazamegyek

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Anyám a kapuban áll,
és elkezd majd sírni, ahogy megérkezem.
Apám csak szótlanul rázza a kezem,
bár látom, már kérné, hogy meséljem el,
mi minden történt velem,
mióta elhagytam az otthonom.
Hogy éltem, hol jártam, milyen a világ,
és mi mindent láttam a megtett úton?
Szinte látom a szomszédok hosszú sorát,
ahogy mindent otthagyva rohannak át
látni a fiút, aki megérkezett.
Igen. így lesz, ha egy napon hazamegyek.  

A terített asztal körül
ott ül a család és pár jó barát.
Apám zavartan átadja nekem a helyét
az asztalfőn, ahol más sosem ült még.
És rám néznek kíváncsian,
és egyszerre tíz kérdést szegeznek nekem,
és mindegyik kérdésre felelni kell,
és nem tudom hol kéne elkezdenem.
Mindig csak a szépet mesélem el,
hogy szegény anyám kicsit boldog legyen.
Kigondolok néhány szép történetet.
Igen, így lesz, ha egy napon hazamegyek.
Tudom, így lesz, ha egy napon hazamegyek.
És ígérem, egy napon hazamegyek.

Hozzászólok