Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Mint a suttogás a szélben

Hajnali harmat száll,
és minden cseppjén megcsillan a fény,
ahogy legördül hosszú fűszálak hegyén.
A városkapunál
az érkező megáll.
Csak egy csavargó, vagy egy álruhás király.
A falakon túl a nép
éli nyüzsgő, mohó, zajos életét.
És az ismeretlen a város főterén
egy faragott kőre ül,
és a tömegben egyedül
egy furcsa, régi hangszeren
különös dalba kezd.  

Mint a suttogás a szélben,
nem volt több a dal,
és félig el is fojtotta az őrült hangzavar.
Mint a suttogás a szélben,
könnycsepp a harmatban.
Gyémántpor a szálló homokban.  

És aki arra járt,
a gyűrött kalapba pénzt dobott talán,
és ment tovább a dolgai után.
Aztán évek múltak el,
és századok teltek el.
A város mindig változik,
az emberek sosem.  

A színhely mindig változik,
a történet sohasem.

  1. Koszta Zoli:
    2011 March 3

    Szia Attila!

    Volt szerencsém személyesen is találkozni veled, talán még ismersz is. (gombfoci)
    Sajnos csak utólag fedeztem fel a honlapodat és csodálkoztam rá, hogy szinte kivétel nélkül te írtad azokat a zeneszövegeket amelyek a legközelebb állnak hozzám. Eddig nem tudtam, de így már értem a választ, hogy miért szeretem pont ezeket a számokat. Összeállt a kép, hogy (mi)KI a közös a Charlie, Bojtorján, Pokolgép, Piramis, Tunyogi számai… (és még sorolhatnám) számokban amik számomra a kedvencek és látszólag egymástól távol állnak. Beleborzongtam a felismerésbe, hogy még ismerem is a szerzőt.
    Nagy élmény ez a felfedezés nekem. Amiért ezt ide írom az az, hogy a lányaimnak esténként többek között ezt a számot szoktam altatóul énekelni. Nagyon szeretem. Kb 4 évesen hallottam először (1982 körül) és azóta is egyik nagy kedvenc.

    Örülök, hogy megoszthattam ezt veled és remélem még személyesen is lesz alkalmam egyszer elmondani milyen fontosak nekem ezek a dalok-szövegek.

    Üdvözlettel: Zoli

Hozzászólok