Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Páratlan oldal

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Az ajtajára nézett az ablakom,
megszokottá vált, hogy láthatom.
Rámosolyogtam néha, visszaintett nekem,
bizonytalan mozdulattal, félszegen.  

Se barátom nem volt ő, se kedvesem
a szívem mélyén mégis szerettem.
Mert nem volt szép sosem, és egyedül volt nagyon.
Egyirányú utcában élt, a csendesebb oldalon.
Egyirányú utcában, a páratlan oldalon.
 
És csak vár türelmesen,
és vár hűségesen.
Már látom, az élete álom.
Várja azt, aki soha nem jön el.  

Magányos, hosszú évek múlnak el.
Marad a város, ami volt, könyörtelen.
Aki erős, csak az győz,
aki szép, csak az nyer.
De azt mondd meg nekem,
ha valaki másmilyen,
ha csendes és félszeg egy lány,
mit tegyen.  

Csak vár türelmesen,
és vár hűségesen.
Már látom, az élete álom.
Várja azt, aki soha nem jön el.  

És csak vár türelmesen,
és vár hűségesen.
Már látom, az élete álom.
És örökre ott marad, gondolom, 
egyirányú utcában, a páratlan oldalon.

  1. csaba:
    2009 október 30

    nagyon szep dall gratulalok minden szerzemenyhez kulonosen a Bojtorjan dalokat szeretem.Ma mar sajnos ehez hasonlo dal nem szuletik..mely tiszteletel Horvath ur

Hozzászólok