Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

A sárga angyalra várva

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Ősz volt, és álltunk az országúton.
Nem tudtuk, hogy mit tegyünk.
Esett az eső, a város messze volt.
Meg se mozdult az autó velünk.  

Andor azt mondta, egy nő úgy szép, ha kövér.
Csibi erre azt mondta, hogy marhaság.
Győző gyakorolt a hegedűn, és nem vitatkozott.
A többi mind a sárga angyalra várt.  

Ősz volt, és álltunk az országúton.
Nem tudtuk, mi lesz velünk,
de azt megfogadtuk, hogyha este időben érkezünk,
másnap eladjuk a Volkswagenünk.  

Zoli egyfolytában mákos tésztát kívánt.
Andor szerint jobb volna egy láda sör.
Laci elaludt az autóban, és szépet álmodott,
hogy a mennyből egy sárga angyal ránk köszön.  

És ősz volt, és álltunk az országúton,
és tudtuk, milyen sors jut nekünk.
Mire eljön egy angyal, bármilyen színű,
mi itt szép lassan megőszülünk.
Végül eljött az angyal, és tényleg sárga volt.
Mindez a múlt ősszel történt velünk.

Hozzászólok