Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

A sárga angyalra várva

Ősz volt, és álltunk az országúton.
Nem tudtuk, hogy mit tegyünk.
Esett az eső, a város messze volt.
Meg se mozdult az autó velünk.  

Andor azt mondta, egy nő úgy szép, ha kövér.
Csibi erre azt mondta, hogy marhaság.
Győző gyakorolt a hegedűn, és nem vitatkozott.
A többi mind a sárga angyalra várt.  

Ősz volt, és álltunk az országúton.
Nem tudtuk, mi lesz velünk,
de azt megfogadtuk, hogyha este időben érkezünk,
másnap eladjuk a Volkswagenünk.  

Zoli egyfolytában mákos tésztát kívánt.
Andor szerint jobb volna egy láda sör.
Laci elaludt az autóban, és szépet álmodott,
hogy a mennyből egy sárga angyal ránk köszön.  

És ősz volt, és álltunk az országúton,
és tudtuk, milyen sors jut nekünk.
Mire eljön egy angyal, bármilyen színű,
mi itt szép lassan megőszülünk.
Végül eljött az angyal, és tényleg sárga volt.
Mindez a múlt ősszel történt velünk.

Hozzászólok