Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Messze van

Messze van a kedvesem.
Szomorú nélkülem.
Én édes istenem, tudom mennyire vár.
Szeretném megölelni már.  

A ruhám leadom,
azután elbúcsúzom,
és visz a vonatom.
Szinte száguld velem.
Nemsoká hazaérkezem.  

Messze van a kedvesem.
Szomorú nélkülem.
Én édes istenem, tudom mennyire vár.
Szeretném megölelni már.  

Tizennyolc hosszú hónap volt.
Néha írtam. Néha válaszolt.
És mindig bíztatott:
másfél év elszalad,
de minden más, ugye így marad.  

Messze van a kedvesem.
Szomorú nélkülem.
Én édes istenem, tudom mennyire vár.
Szeretném megölelni már.  

Szeretném látni már.
Szeretném érezni már.
Én édes istenem, tudom mennyire vár.
Szeretném megölelni már.

Hozzászólok