Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Zenék

Épp ‘63 volt.
Egy forduló világ, és gyorsuló idő.
Épp jött a semmiből a Beatles és a Stones,
és még utánuk egy-kettő.
Én úszkáltam még odabenn,
de valahol már rég eldöntöttem,
ha van élet a születésen túl,
azt látnom kell.

Épp ‘63 volt.
Hogy ki hangolta így, én honnan tudhatnám?
Nem én döntöttem el, hogy lennem kéne már.
Hogy van itt ez a zárt osztály,
hogy otthon legyek valahol,
amit józan ésszel úgysem látok át,
de ötven év majd biztosan segít.
Hát nem segít.

Zenék, amiket ismerek.
Zenék, azok segítenek.
Zenék, amik voltak már,
és zenék, amik még nincsenek.
Zenék, amiket hallgatok.
Zenék, amiket képzelek.
Zenék, amik én vagyok,
és zenék, amik én leszek.

Hozzászólok