Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Van, ami a szomjúságra

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Kutya kemény melót fogtam.
Fát vágtam, trógeroltam.
Nekiestem átkozódva:
ez is jobb, mintha ez se volna.
 Hogyha engem kérdezel,
 ma sem értem, miért nem adtam fel.
 Van, ami a szomjúságra,
 van, ami a megszokásra kell.  

Fűtetlen, koszos szobákban
reggelt már nem is láttam.
Ment a nap, és jött az ára:
belehalni éjszakára.
 Nem aludtam senkivel.
 Hogy ez a rendje, majdnem elhittem.
 Van, ami a szomjúságra,
 van, ami a változásra kell.  

Nő, hogyha akadt néha,
szökevény, vagy szabad préda.
Egyiket a férje várta,
a másikat bárki ágya.
 Nem ragadt meg senki sem
 legalább egy időre mellettem.
 Van, ami a szomjúságra,
 van, ami az éjszakákra kell.  

Máskor majd elmesélem,
mi van még a régi filmen.
Talán már holnap este,
ha megtart a jószerencse.
 Mára ennyit hoztam el.
 Ezt a kettőt a többihez írjuk fel.
 Van, ami a szomjúságra,
 van, ami a folytatásra kell.

  1. sajtos gergo:
    2008 december 22

    Ez a dal 1 rejtett alkoholizmust mutat be és vmiféle beletörődést. Az nem megoldás, hogy az ember igy rendezi a dolgait. A lényeg az hogy én is így rendezem a dolgaimat, sajnos.

  2. Körmendi Anikó:
    2009 november 23

    Nagyon tetszenek a dalaid Attila. Akkor is tudnám, hogy te írtad, ha csak a szöveget
    látnám, már a stílusodról felismerlek. Kicsit szomorú, kicsit melankólikus, és őszinte,
    olyan, mint te vagy.
    További sok sikert, és eredményes munkát.

Hozzászólok