Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Tükör által, homályosan

Tükör egy másik arc,
ha minden más bizonytalan.
Ha úgy visz a lendület,
hogy nem is tudom, hová.
Mert úgysem látható,
csak tükör által, homályosan,
hogy változik a rossz, a jó,
és a másikban benne van.    

 Holnap fordulhat máshogy a föld,
 ha egy súlytalan szárny
 ma máshova rebben.
 Bármi becsap, ha jól figyelem.
 Még nem olyan,
 de már nem ilyen.  

Sok fontos tévedés,
sok újra játszott gondolat,
a folytonos változás,
hogy az maradj, aki vagy,
sehogy sem látható,
csak tükör által, homályosan,
és önmagában nincs sehol,
de az egészben benne van.    

 Holnap fordulhat máshogy a föld,
 ha egy súlytalan szárny
 ma máshova rebben.
 Bármi becsap, ha jól figyelem.
 Még nem olyan,
 de már nem ilyen.    

 Holnap mozdulhat bárhogy a hold,
 volt, ami lesz,
 és lesz, ami volt,
 csak máshogy.
 Ne is vedd túl komolyan.
 Már nem ilyen.
 Csak még nem olyan.

  1. hepepe.hu:
    2008 October 22

    Hogy ez mekkora nóta, atyavilág, hogy maradt ez ki nekem eddig?

Hozzászólok