Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Mintha itt lennél mindig

Megint egy dallam félúton.
Megint egy félút egy hajnalon.
Megint egy hajnal. Félhideg. Félsötét.
Olyan félig minden.  

Megint egy felhő a városon.
Megint egy város a lábnyomom.
Megint egy gondolat – félig új, félig kész –
próbál engem.    

 Szép vagy. Lehunyt szemmel nézlek.
 Szép vagy a felhőkön át.
 Látlak, mintha itt lennél mindig,
 és látod, gondoltam rád.  

Megint egy lassú délután.
Lehív egy sörre egy cimborám.
Elindul újra a régi show, mi volna jó,
ha most másképp volna.  

Megint egy hosszú éjszaka,
amikor mennék, de nincs hova.
Magamnak játszom, bármi jön, de félöröm.
Senki más nem hallja.    

 Szép vagy. A távolból nézlek.
 Szép vagy a felhőkön át.
 Látlak, mintha itt lennél mindig,
 és látod, gondoltam rád.

Hozzászólok