Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Amikor mellettem vagy

Én nem tudom mit mondanék, ha arról kérdeznél
/hogy/ meddig tart és mit jelent a szerelmem.
Mert azt sem szeretném, ha rosszat sejtenél,
nem értenél, vagy épp csak rosszul értenél.
Vagy túl erősen bíznál bennem.  

Ismerem az évszakok változásait.
Túléltem néhány búcsúzást, ha fájt is.
Elveszttettem már néhány jó barátomat.
Ma sem tudom, hogyan, hol, mikor és miért.
Csak azt tudom, hogy változom én is.
Van úgy, hogy jó úton megyek,
valahogy mégis eltévedek.
Jót akarok, de ügyetlenül.
Fogadkozom, de nem sikerül.
És nehéz újra kezdenem  

Amikor mellettem vagy, minden egyszerűbb,
és amíg mellettem leszel,
hiszem, hogy nem bukom el soha értelmetlenül.
Hiszem, hogy nem sebez többé oly könnyen a szó.  

De nem tudom mit mondanék, ha arról kérdeznél,
meddig tart és milyen erős a szerelmem.
Örökké talán – vagy holnap vége már,
hidd el nekem, nem tudom,
de ha válasz létezik,
meglehet, hogy itt van a dalban.  

Amikor mellettem vagy, minden egyszerűbb,
és amíg mellettem leszel,
hiszem, hogy nem bukom el soha értelmetlenül.
Hiszem, hogy nem sebez többé oly könnyen a szó.

Hozzászólok