Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Nincs búcsúzás

Készülődöm újból.
Ez a bűvös város becsapott,
mikor védtelen voltam
és kiszolgáltatott.  

Tiszta volt a szívem,
de jöttment voltam és idegen,
aki koldusként jött,
szeretetre éhesen.    

Nincs, ami visszatartson.
 Se jóbarát, se asszony.
 Nincs, aki megsirasson,
 ha holnap már nem leszek itt.     

Nincs búcsúzás,
  nincs búcsúztatás,
  csak vár rám egy újabb állomás.
  Nincs búcsúzás,
  nincs búcsúztatás,
  csak vár rám egy újabb állomás.  

Jót akartam én is,
és ismerted a hitemet,
hogy egy szép napon majd
a falak leomlanak.  

Válaszokra vártam,
és még most sem tartozom sehová.
Mint a homok a szélben,
csak sodródom tovább.    

Nincs, ami visszatartson.
 Se jóbarát, se asszony.
 Nincs, aki megsirasson,
 ha holnap már nem leszek itt.     

Nincs búcsúzás,
  nincs búcsúztatás,
  csak vár rám egy újabb állomás.
  Nincs búcsúzás,
  nincs búcsúztatás,
  csak vár rám egy újabb állomás.    

Hozzászólok