A keresésben elveszett jó néhány dolog.
Attól, hogy nincsen már, új értéket kapott.
Szelídebb és bölcsebb vagy. Az utat folytatod.
Hűtlenség, hálátlanság vissza nem fogott.
 Jó utat, Diogenész gyermeke!
 Igen, jó utat! Ne hallgass senkire.
 Álruhák, szerepek, tabuk, fétisek,
ne hagyd, hogy megfertőzzenek.  

Nincs túl sok különbség. A név, a lakhely más.
Erősek, gyengék vagyunk. Ilyen a leosztás.
Ne légy túl szigorú a választásodban.
Nem túl sok adatott, és csak egy életünk van.
 Jó utat, Diogenész gyermeke!
 Mikor kérdezel, hallgass a szívedre.
 Álruhák, szerepek, kicsinyes harcaink,
 ne hagyd, hogy megtévesszenek.  

„Számtalan csoda van, de az
embernél jelesebb csoda nincs…
…Kitalálta szavak, száguldó gondolatok,
s kormányzó törvények tudományát.
Kivédte jeges viharok
s nagy esők nyílzáporait,
készülve a vészre.
Tanácstalanul sosem. áll
holnapja előtt.
És bár a haláltól nem menekülhet:
kieszelte nehéz kórokra a gyógyírt.
Megáldva a mesterség fortélyaival
tör a jóra s a rosszra: ha tiszteli ő
a szülőföld törvényét,
s amaz istenek adta Jogot,
áldás a hazára.
De hazárd haza-vesztő mind,
ki a bűnre merész:
soha házi tüzemnél az
vendég ne legyen,
soha társam a hitben, az elvetemült!”  

Könnyű minket elbűvölni, ha nehéz utunknál
valaki, ha hazudva is, de könnyebbet kínál.
Ne legyints és ne szánakozz, ha látod, hogy küszködünk.
Véletlen, hogy itt vagyunk, és egy nap nem leszünk.      

( A Szophoklész: Antigoné részlet Mészöly Dezső fordítása. )