Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Kölykök a hátsó udvarból

Milyen őrült lárma ez? Minden ideg fájni kezd.
Valaki végre mért nem szól?
Persze, megint ők azok. Mindig, mindig ők az ok.
A kölykök a hátsó udvarból.  

Ez egy szolid, rendes ház, nálunk sosem volt szokás
különbözni másoktól,
és most itt van pár gyerek, furcsák, érthetetlenek.
Semmit nem csinálnak jól.
 Kölykök a hátsó udvarból.
 Kölykök a hátsó udvarból.

És csupa kérdőjellel néz szembe újra az ember.
Nem értjük őket réges rég.
Akikkel mindig gond van – keserű szóda a borban -,
velük most mihez kezdhetnénk?    

Kölykök a hátsó udvarból.
 Nincs áldás rajtatok sehol.
 Kölykök a hátsó udvarból.
 Kölykök a hátsó udvarból.
 Szárnyatok könnyű viaszból.
 Kölykök a hátsó udvarból.  

Ez egy szolid, rendes ház, itt különbözni nem szokás.
Csak a felét a vágyakból!
A folyó mellettünk halad, a hidak vannak csak távolabb.
Vagy csak mi nem látjuk jól.
 Kölykök a hátsó udvarból.
 Kölykök a hátsó udvarból.

Akikkel mindig baj van. Akikkel mindig gond van.
Akik csupa dac és büszkeség.
Figyeljünk kicsit jobban. Keserű víz van a borban.
Velük most mihez kezdhetnénk?    

 Kölykök a hátsó udvarból.
 Nincs áldás rajtatok sehol.
 Kölykök a hátsó udvarból.
  Kölykök a hátsó udvarból.
  Szárnyatok könnyű viaszból.
  Kölykök a hátsó udvarból.
  Kölykök a hátsó udvarból.
  Nincs áldás rajtatok sehol.
  Kölykök a hátsó udvarból.

Hozzászólok