Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

A tegnap itt hagyott (1997)

  1. A tegnap itt hagyott   (zene: Zeffer András)
  2. Ördögöt öleltem  (Kékesi “Bajnok” László)
  3. Szabad vér   (Závodi János)
  4. Bor, zene és nő   (Kékesi L.)
  5. Hűvös, bűvös, bűnös   (Tunyogi Péter)
  6. Boszorkányrepülés   (Kékesi L.)
  7. Bárcsak tudnánk vigyázni rád!  (Zeffer A.)
  8. Déja Vu   (Závodi J.)
  9. Öregesen   (Zeffer A.)
  10. Túl sokáig voltunk katonák  (Zeffer A.)
  11. A hétköznapok legyenek jók  (Zeffer A.)

A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.

Szárnyakon szédülő (2001)

  1. Próbáld meg őszintén   (Závodi J.)
  2. Szárnyakon szédülő   (Zeffer A.)
  3. Igazi asszony   (Kékesi L.)
  4. Nem adom el a lelkem   (Kékesi L.)
  5. A lélegzet vigyen   (Kékesi L.)
  6. Megyek tovább ugatnak a kutyák  (Závodi J.)
  7. Ha egy nő nem akar   (Zeffer A.)
  8. Buta pillangó   (Kékesi L.)
  9. Hét fekete vámpír   (Zeffer A.)
  10. Ha szeretnél ma még   (Zeffer A.)
  11. Kő a hátizsákban   (Závodi J.)
  12. Amikor mélyen vagy   (Závodi J.)
  13. Holnap reggel elutazom  (Tunyogi P.)

A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.

Születtem, szerettem (2004)

  1. Születtem, szerettem   (Zeffer A.)
  2. Túl bolond   (Zeffer A.)
  3. Valakire gondoltam   (Kékesi L.)
  4. Szeretet még sohasem   (Zeffer A.) 
  5. Legalább hosszan ég   (Zeffer A.)
  6. Este van vagy reggel   (Závodi J.)
  7. Szegényemberblues   (Závodi J.)
  8. Rosszat sose mondj rám   (Lukács Péter)
  9. A nagyvad egyedül jár   (Kékesi L.)
  10. Temple Bar   (Lukács P.)
  11. Engedd el   (Kékesi L.)
  12. Egy szerelem kétszáz éve  (Zeffer A.)

A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.

Új dalok

  1. Fél négy lesz tíz perc múlva   (zene: Zeffer András – Vámos Zsolt)

Egy szerelem kétszáz éve

Nem vagyok messze,
de ha eljön az este,
messze vagy. Távol, mint az ég.
Az ablakom nyitva.
Lent játszik egy banda.
Jókedv jön és létező zenék.
Mielőtt megint sírsz,
csak azt írd meg, miért nem írsz.
A címem is tudod már:
The Rising Sun. New Orleans.  

Ez persze csak vicc volt.
Ha nem veszed, nem baj.
Nem itt lennénk,
ha célba érne mind.
Itt úgy megy az óra,
mintha ellenünk volna.
Én csak azt mondom,
hogy hiányzol megint.
De mielőtt megint sírsz,
csak azt mondd meg, miért nem írsz.
Túl sokat vesztettem már.
Nem akarom, hogy elveszíts.     

  Sose lesz végleg vége.
Egy szerelem kétszáz éve
lehet sok, de túl sok mégse.
Ne hidd el, ha mondtam mást.     

  Sose lesz végleg vége.
Egy szerelem kétszáz éve
lehet sok, de túl sok mégse.
Ne hidd el, ha mondtam mást.

Engedd el

Szeresd úgy, ahogyan kell.
Vigyázz rá. Emeld fel.
Alakítsd őt sok türelemmel.
És készülj rá, majd hogyan engedd el.
Jön majd az este,
nincs is olyan messze,
hogy tud már hova menni.
És elmegy. És ennyi.  

Tanítsd őt úgy, ahogy kell.
Vezesd őt, ameddig kell.
Százszor meséld el, lehet olcsó minden,
de szabadság még sose volt ingyen.
Jön majd az a reggel.
Engedd. Hagyd, hogy menjen.
Hidd el, biztos benne.
Másképp nem is menne.    

 Várjon úgy a szerencsére,
 ahogy te meg én pár dallal előbb.
 Segítsd úgy, hogy ne vegye észre.
 Segíts, hogy higgye azt, hogy jó hely a föld.
 Mutasd mindig, nem tudja még,
 hogy egyszerűbb, ha őszintébb,
 de hagyd, hogy végigjárjon minden utat.
 Hiába szeretnéd: ő nem te vagy.  

Ne felejtsd el most se, hogy régen a zenékből mit tanultál.
A szabadság van minden régi szalagon.
Most előkerül mind, és ugyanúgy dübörög a fiadnál.
Öleld át és engedd, engedd szabadon.

Szegényemberblues

Tudok súlyosabbat.
Tudok hangosabbat.
Valami élesebbet.
Ne játszd ezt a szegényember-bluest.
Erre nem fizetnek.
Erre nem harapnak.
Ebbe csak én halok meg.
Ne játszd ezt a szegényember-bluest.  

Itt, ahogyan elnézem, nincs szabad lány.
Aki volt, elment. Beleunt már,
hogy a zene is fáj.
Ugyanúgy, ahogy tegnap volt,
megyünk át meg át.
Maradék buta helyeken
butulunk tovább.
Visz a sodor. Sodor ide-oda.
Süllyedj el, vagy ússz.
(Bármerre nézek, ninics szabad lány.)
Legyen valahogy. Erre jó
ez a szegényember-blues.
Mondom, ami nincs:
szabad vagy, és magadon múlsz.
Ami van, az a szegényember-blues.    

 (Elmentem vadászni. Visszajövök holnap.
  Ha üzenetet hagysz, visszahívlak holnap.
  Nem biztos.
  De az se biztos, hogy nem biztos.)  

Itt, ahogyan elnézem, nincs szabad lány.
Aki volt, elment. Beleunt már,
hogy a zene is fáj.
Ugyanúgy, ahogy tegnap volt,
megyünk át meg át.
Maradék buta helyeken
butulunk tovább.
Visz a sodor. Sodor ide-oda.
Süllyedj el, vagy ússz.  

Nincs más, nincs más.
Süllyedj el, vagy ússz.
Nincs más, nincs más.
Vagy a szegényember-blues.
Nincs más, nincs más.
Süllyedj el, vagy ússz.
Nincs más, nincs más.
Csak a szegényember-blues.

Este van, vagy reggel

Rám szóltak, nézzek szét,
eltévedtem újból.
Jól teszem, ha elhiszem,
de ha elhiszem, nincs jól.
A pénz beszél, én zajt csapok.
Kinek, mi szól szebben.
Nekik más, nekem más.
És nem én vagyok többen.  

Mit gondolsz, mire megyek így?
Valamire menni kell.
Ne higgye úgy egy buta hatalom,
hogy valamire megy velem.
Kérdezzen. Mondanám,
hogy próbáltak már engem
okosabban és gonoszabban…
Ennyire olcsón nem kell.    

 Már nem tudom, este van, vagy reggel.
 Túl sok a túl sötét.
 Mégsem hagyom, hogy elvegyék a kedvem.
 Attól már régen elvették.  

Próféták hirdetik a jót
önmaguktól részegen.
Részegek mondják, ami van,
félve, nehogy az legyen.
Próbálok élni úgy,
hogy béke legyen bennem.
Az sem baj, megszoktam,
hogy soha nincs semmi rendben.    

 Már nem tudom, este van, vagy reggel.
 Túl sok a túl sötét.
 Mégsem hagyom, hogy elvegyék a kedvem.
 Attól már régen elvették.
 Már nem tudom, este van, vagy reggel.
 Túl sok a túl sötét.
 Mégsem hagyom, hogy elvegyék a kedvem.
 Attól már régen elvették.

Valakire gondoltam

Valakire gondoltam.
Valakitől kérdeztem,
valamikor mostanában látta-e még.
Valakivel együtt van,
valahol a városban.
Valahogy nem fogja az idő, annyira szép.  

Valahova elmentem.
Valamibe meghaltam.
Valamiket ittam, aztán elment a kép.
Valakire gondoltam.
Valakire gondoltam.
Valamitől rossz kedvem lett, de így van ez rég.    

 Milyen régen?
 Amilyen régen a tenger kék.
 Bár az nem mindig kék.
 De a felhő,
 ami néhány napja a vállamra ült,
 az mindig velem van még.  

Valakivel próbáltam,
hogy valamitől változzam.
Valahogy most nem úgy van, hogy tisztább lennék.
Valahova leültem.
Valakire gondoltam.
Valamiért rossz kedvem van. De így megy ez rég.    

 Milyen régen?
 Amilyen régen a tenger kék.
 Bár az nem mindig kék.
 De a felhő,
 ami néhány napra a vállamra szállt,
 az mindig velem van még.    

 Milyen régen?
 Amilyen régen a tenger kék.
 Bár az nem mindig kék.
 De a felhő,
 ami néhány napja a vállamra ült,
 az mindig velem van.
 Milyen régen?
 Amilyen régen a tenger kék.
 Bár az nem mindig kék.
 De a felhő,
 ami néhány napra a vállamra szállt,
 az mindig velem van még.

A nagyvad egyedül jár

Azt mondod, az egész dzsungel.
Letörik a gyenge ág.
Kegyelem itt sehol nincsen.
Így megy a világ.
 Aki fél, nem is él.
 Sose sorsot, csak időt kér.
 Csapat kell. Csak az véd. Ugyan már!
 A nagyvad egyedül jár.  

Szabad lesz, vagy szabad préda.
Ez az egy a választás.
A szeretet, az örök téma,
csak egy rossz becsapás.
 Ne hidd el. Felejtsd el.
 Nem az áldozat emel fel.
 Ne bukj el. Senki nem segít már.
 A nagyvad egyedül jár.     

  Azt mondod, jól van így.
  Ott fenn nem figyelnek ránk.
  Belevágsz, és vándor leszel.
  Más út, más helyen.
  Bármilyen folytatás jön, készen talál.
  (A nagyvad egyedül jár.)     

  Azt mondod, jól van így.
  Ott fenn nem figyelnek ránk.
  Belevágsz, és vándor leszel.
  Más út, más helyen.
  Bármilyen folytatás jön, készen talál.
  Azt mondod, jól van így.
  Ott fenn nem figyelnek ránk.
  Belevágsz, és vándor leszel.
  Más út, más helyen.
  Bármilyen folytatás jön, készen talál.
  A nagyvad egyedül jár.     

Messze megy, és vissza sem néz már…

Legalább hosszan ég

Nálam van kenyér. Nálad bor.
Egy pihenőt tarthatunk bármikor,
körülnézni, hol vagyunk.
Mennyit jöttünk már? Még mennyi kell,
hogy egy nap ott legyünk egy új helyen,
amiről semmit nem tudunk?    

 Át a völgyön, még egy hídon.
 Csak össze ne dőljön. Csak meg ne nyíljon.
 Mégse romokon jussunk át.     

  Hozz ágat még.
  Adj egy kortyot még.
  Minden buta tévedésem rádobálom a tűzre.
  Legalább hosszan ég.    

 Jeleket égetünk még itt a porba.
 Megfejti, aki erre jön. Vagy eltiporja.
 Ha el nem hordja addig a szél.     

  Hozz ágat még.
  Adj egy kortyot még.
  Minden buta tévedésem rádobálom a tűzre.
  Legalább hosszan ég.     

  Hozz ágat még.
  Adj egy kortyot még.
  Minden buta tévedésem rádobálom a tűzre.
  Úgy legalább hosszan ég.

Rosszat sose mondj rám

Így akartuk: gyorsan élni.
Tüzet fogni és elégni.
Teljes gázzal nyomni végig.
Szédülni, ha bármi szédít.
 Hinni és összetörni –
 elég volt néhány szó.
 Szeretni, mégis menni –
 mert mindig máshol jó.     

  Sok minden fáradt már.
  Szép lassan megy le a láz.
  Küldj el, ha rámuntál.
  Vagy menj. De meg ne alázz.  

Így volt jól. Vagy ha mégsem:
jól voltunk egy tévedésben.
Külön néha, de együtt mindig.
Vittük volna másra, mint így?
 Vastalpon, könnyű szárnyon
 tartott meg föld és ég.
 Voltunk, hogy úgy se fájjon,
 ha egy nap nem lennénk.     

  Sok minden fáradt már.
  Szép lassan megy le a láz.
  Menj el, ha rámuntál.
  Vagy küldj. De meg ne alázz.
  Annyi minden megváltozott.
  Nem jött a fogadott szám.
  Változz, ha úgy gondolod.
  Csak rosszat sose mondj rám.

Szeretet még sohasem

Éjfél van. Vagy már rég el is múlt.
Rossz nap volt, és csak vittük a súlyt.
Mennénk már, de visszatartanak még
új arcok és a régi jó zenék.
 Egy lány leül mellém.
 Néz és kérdez.
Évekről. Harcról. Sikerekről.
Életről. És persze szerelemről.     

  Szerelem jön. Szerelem múlik.
  Mind olyan volt, amilyen.
  Szerelem már becsapott engem.
  Szeretet még sohasem.  

Látom jól, néha nem nagyon ért.
Mért élnénk, ha nem a szerelemért?
Borzongást, csodát, titkokat vár.
Néhányszor meg is találja talán.
  Miért is bántanám?
  Én sem bánom.
Szédüljön. Tartson ameddig tart,
míg egy nap ő is azt mondja majd:     

  Szerelem jön. Szerelem múlik.
  Mind olyan volt, amilyen.
  Szerelem már becsapott engem.
  Szeretet még sohasem.
  Szerelem jön. Szerelem múlik.
  Van, aki rég idegen..
  Szerelem már kifosztott néha.
  Szeretet még sohasem.

Születtem, szerettem

Bársonyfüggönyön
nem jön át se hang, se fény.
Liza kristálygömbbe néz, és nem beszél.
Gyertyák csöndje kék.
Pálcák fűszeres füstje száll,
míg a messzeségből visszatéved hozzám.
 Liza, most el ne mondd, mit látsz.
 Az egész égi-földi tánc
 maradjon így, titokban.
 Úgyse tudnánk semmit jobban.     

  Születtem, szerettem.
  Voltam rossz, de gonosz nem.
  Azt meg úgyis látod már,
  mi lettem.
  Születtem, szerettem.
  Mennyit hoztam, mit vittem,
  egyszer úgyis mérik még.
  Kétszer úgysem kell.  

Hosszú vágtatás.
Néhány érzékeny repülés.
Ezer próbálkozásban sokezer sérülés.
Lesz ez jobb világ,
tudom, mind így kezdjük el,
és a képzeletben lassan összeáll minden.
 Azután összedől egy rész.
 Azután sorban a többi – és kész.
 Valami nagy titok van.
 Nem hittem, hogy nem megy jobban.     

  Születtem, szerettem.
  Voltam rossz, de gonosz nem.
  Azt meg úgyis látod már,
  mi lettem.
  Születtem, szerettem.
  Mennyit hoztam, mit vittem,
  egyszer úgyis mérik még.
  Kétszer úgysem kell.     

  Születtem, szerettem.
  Voltam rossz, de gonosz nem.
  Azt meg úgyis látod már,
  mi lettem.
  Születtem, szerettem.
  Mennyit hoztam, mit vittem,
  egyszer úgyis mérik még.
  Kétszer úgysem kell.
  Születtem, szerettem.
  Szebb világot reméltem.
  És most, látod, nem értem
  a felét sem.
  Születtem, szerettem.
  Voltam rossz, de gonosz nem.
  Egyszer úgyis mérik még.
  Kétszer úgysem kell.

Temple Bar

Fut a szél. Csak át a parkon.
Nem elég, hogy ébren tartson.
A smaragd fűben páva jár.
Közelebb, mintha álmodnám.
Földre száll a főnix alkony.
Madarak benn a vízen, kinn a parton.
Ha lassan lépek, egy sem fél.
A nyugalom, mint a tenger, olyan mély.
 Kocsi vár.
 Könnyű, szűrt fényben áll,
 lenn a kastélynál.     

  Varázslat készül
  Egy újabb éjjel, alvás nélkül.
  Zenél és táncol,
  mintha más bolygón lenne már,
  a Temple Bar.  

A Horgonynál minden asztal foglalt.
A mexikói ma csendnapot tart.
Ott van hely még, csak zene nincs már.
Semmi baj. Néhány vendégnél van gitár.
Körbeülünk egy hátsó asztalt.
Hideg sör jön és forró fagylalt.
Egy görög lány ír viszkit mér.
Tullamore, öreg Black Bush, ki mit kér.
 Ez a város, mint egy szép táncosnő,
 zenére lélegző.     

  Varázslat készül
  Egy újabb éjjel, alvás nélkül.
  Dublin csak szédül.
  Mintha más bolygón lenne már
  a Temple Bar.     

  Varázslat készül
  Egy újabb éjjel, alvás nélkül.
  Dublin csak szédül.
  Mintha más bolygón lenne már.
  Varázslat készül
  Egy újabb éjjel, alvás nélkül.
  Zenél és táncol,
  mintha más bolygón lenne már,
  a Temple Bar.
  Varázslat készül
  Egy újabb éjjel, alvás nélkül.
  Dublin csak szédül.
  Mintha más bolygón lenne már
  a Temple Bar.

Túl bolond

Rendben – mondta a nő -,
csak átvonultam, mint a felhő.
Maradj őrült. Én nem állok útban.
Nincs baj. Semmi komoly.
Csak szomorú, ha elgondolom,
valamiben bíztam, és nem úgy van.
 Ennyi vagy. Túl kopott. Túl poros már.
 Túl konok. Túl zajos. Túl bolond még.  

Jól van, ilyennek látsz.
Aki tudja, játssza máshogy.
Nekem így megy. Néha így se. Látod.
Karcos, régi lemez.
Kezd lejárni, így van ez.
Erről azért kérdezd meg a lányod.
 Ez vagyok. Túl kopott. Túl poros már.
 Túl konok. Túl zajos. Túl bolond még.     

  Túl kevés – ki ahogy méri.
  Túl komoly – nincs rózsaszín kép.
  Túl kemény – úgy le tudok lépni.
  Túl bolond – így maradok még.     

  Túl nehéz. Vagy ki hogyan nézi.
  Túl komor. Fekete, kék.
  Túl szelíd a pokolra érni,
  és túl bolond, hogy itt vagyok még.

Túl sokáig voltunk katonák

 

  video

Égen, földön minden ég.
Korom száll. A csönd sötét.
Varjak szárnya verdeső.
Véres ágy a hómező.
 Ezt a fegyvert nem viszem tovább.
 Túl sokáig voltunk katonák.     

  Most vége. Döntöttem, istenem.
  Engedj magadhoz, vagy engedj elmennem.
  Most vége. Ehhez már nincs közöm.
  Nincs, és nem is volt. Ma végleg megszököm.  

Egyszer volt egy otthonom.
Lesz-e még? Imádkozom.
 És a fegyvert nem viszem tovább.
 Mérföld mélyre ásom legalább.     

  Most vége. Döntöttem, istenem.
  Engedj magadhoz, vagy engedj elmennem.
  Most vége. Ehhez már nincs közöm.
  Nincs, és nem is volt. Ma végleg megszököm.
  Most vége. Hol volt a győzelem?
  Mindkét igazság itt fekszik véresen.
  Most vége. Ez most már másoké.
  Vigyél pokolra, vagy az útra hazafelé.    

 Abbahagytam minden háborút.
 Úgysem élek többé ugyanúgy.
  
  Most vége. Döntöttem, istenem.
  Engedj magadhoz, vagy engedj elmennem.
  Most vége. Ehhez már nincs közöm.
  Nincs, és nem is volt. Ma végleg megszököm.
  Most vége. Hol volt a győzelem?
  Mindkét igazság itt fekszik véresen.
  Most vége. Ez most már másoké.
  Vigyél pokolra, vagy az útra hazafelé.

A tegnap itt hagyott

video

Bolondnak hívj, ha annak hiszel.
Megszoktam már, ne félj.
Szavakkal rég nem bánthatsz te sem.
Semmi sem új itt, ne félj.
 Vállamon ül ezer év.
 Ha mondanám, úgysem értenéd,
 hogyan is voltam a tiéd.  

Nem tudok mást, csak ezt a zenét,
és túl sokat iszom megint,
és lehet, hogy újra törékeny napok
jönnek a jóslat szerint.
 Vállamon ül ezer év.
 Ugyanaz éget, ami rég.
 Hogyan is lennék a tiéd?     

  A tegnap itt hagyott.
  Elejtett kő vagyok.
  Mesélek még,
  ha végighallgatod.
  Tegnap itt hagyott
  elejtett kő vagyok rég.     

  A tegnap itt hagyott.
  Elejtett kő vagyok.
  Mesélek még,
  ahogy csak én tudok.
  Tegnap itt hagyott
  elejtett kő vagyok.
  Mesélek majd,
  ha végighallgatod még.

Bárcsak tudnánk vigyázni rád!

video

Maradj mindig ugyanilyen.
Ne is értsd, aki bánt.
Ragyogj így, törékenyen.
Legyen hinnünk valakiben.    

 Így jó. Így szép.
 Könnyű szívvel repülj tovább.
 Így jó. Így szép.
 Bárcsak tudnánk vigyázni rád.  

Nagyobb bánat sose legyen.
Kicsit sírj. Kicsit félj.
Semmi baj ne rontson el.
Maradj mindig ugyanilyen.    

 Így jó. Így szép.
 Ne nézz körül, csak repülj tovább.
 Így jó. Így szép.
 Bárcsak tudnánk vigyázni rád.    

 Így jó. Így szép.
 Könnyű szívvel repülj tovább.
 Így jó. Így szép.
 Bárcsak tudnánk vigyázni rád.
 Így jó. Így szép.
 Ne nézz körül, csak repülj tovább.
 Így jó. Így szép.
 Bárcsak tudnánk vigyázni rád.

Bor, zene és nő

Video

Ott ültem egy kövön, a kölyök fák között.
Ott ültem egy kövön, ahol a nap sütött.
Már látni a várost, szólt a cimborám.
Ha most indulunk tovább, elérjük délután.
 Este végigjárjuk a helyeket,
 lesz bőven idő.
 Úgyis ott ér véget az utunk,
 ahol bor van, zene és nő.  

Sosincs pénzem, az igaz. Ez is egy állapot.
Sosincs pénzem, az igaz, de azért jól vagyok.
Sok dologban bíztam – csodában nem nagyon.
Hová visznek a napok, ne kérdezz, nem tudom.
 Nem a helyszín a fontos sohasem,
 és nem az idő.
 Mindig ott ér véget az utam,
 ahol bor van, zene és nő.     

  Éltem így, éltem úgy. Vagy elromlott, vagy megjavult.
  Éltem így, éltem úgy. A torony magas, és mély a kút.
  Jártam így, voltam úgy. Néha összeállt, néha felborult.
  Éltem így, éltem úgy. Lehet, hogy mindig volt egy másik út.    

Nem a helyszín a fontos sohasem,
 és nem az idő.
 Mindig ott ér véget az utam,
 ahol bor van, zene és nő.     

  Éltem így, éltem úgy. Vagy elromlott, vagy megjavult.
  Éltem így, éltem úgy. A torony magas, és mély a kút.
  Jártam így, voltam úgy. Néha összeállt, néha felborult.
  Éltem így, éltem úgy. Mindig alakult.
  Éltem így, éltem úgy. Vagy elromlott, vagy megjavult.
  Éltem így, éltem úgy. A torony magas, és mély a kút.
  Voltam így, jártam úgy. Néha összeállt, néha felborult.
  Éltem így, éltem úgy. Lehet, hogy mindig volt egy másik út.