Írtam egy dalt, és egy nap
eljutott egy sráchoz.
Értette, mit jelent,
mert róla is szólt.
Az apja más világban élt,
és bántotta a hangom.
Mert túl gyakran szólt a dal,
és túl hangos volt.  

Vannak, akik gyűlölik, ahogy élek.
Ellenem mindent megtennének.
Ne engedd, hogy így legyen. Segíts,
hogy hangosabb legyen az ének.  

Született egy másik dal.
Eljutott egy lányhoz.
Ő érezte, mit jelent,
mert érte is szólt.
A szülei megtiltották,
hogy eljöjjön, ha játszunk.
Nem tudom, értik-e már,
hogy hiába volt.  

Vannak, akik gyűlölik, ahogy élek.
Ellenem mindent megtennének.
Ne engedd, hogy így legyen. Segíts,
hogy hangosabb legyen az ének.  

Egy harmadik dal elindult
valahol egy este.
És akik hallották,
hittek nekem.
Mert lehet, néha tévedek,
gyenge vagyok én is,
de a dal épp elég erős,
hogy igaz legyen.
És ez igaz.  

Vannak, akik gyűlölik, ahogy élek.
Ellenem mindent megtennének.
Ne engedd, hogy így legyen. Segíts,
hogy hangosabb legyen az ének.

*Som Lajos – Závodi János: száz év zene

A szerelem ördöge én vagyok.
Ha kulcsra zárod a szobád,
bejövök a kéményen, az ablakon,
vagy épp a kulcslyukon át.
Összerombolva álmaid
fekszem a párnáid közé.
Vihart kavarok a bőröd alatt.
Hatalmam a szerelemé.  

Rejtőzz el, ahová gondolod,
mindenhogy megtalállak én.
Beosonok éjjel a szobádba,
tested lelked máris enyém.
Jövök és elragadlak téged,
birodalmam végtelen.
A kulcs a kezedben, a zár a tiéd.
Lépd át a küszöböt velem.  

A szerelem ördöge én vagyok.
A szerelem ördöge én vagyok.
A szerelem ördöge én vagyok.
A szerelem ördöge én vagyok.
 
Elvarázsolom a szíved is.
A tested könnyűvé teszem.
Ölelj át és élvezd, hogy repülsz,
s a sötétségbe zuhansz velem.
Engedd, hogy odabújjak melléd,
engedd, hogy  megkísértselek.
Engedd, hogy feloldódjam benned,
mert holnap már nem leszek veled.
 
A szerelem ördöge én vagyok.
A szerelem ördöge én vagyok.
A szerelem ördöge én vagyok.
A szerelem ördöge én vagyok.

*Som Lajos – Závodi János: Száz év zene

**TRB: Születtem, szerettem

Tél volt, hó esett, és jöttek az ünnepek.
Gondolkodtam, mit is adhatnék neked,
amit csak én adhatok,
amiről te is tudod,
hogy igazán én vagyok.  

Minden gazdagságom csak hangok és szavak,
és néhány általuk kimondott gondolat.
Egyet elmondtam neked,
hogyha igaznak hiszed,
mondd el mindenkinek.  

Kívánj a szónak nyílt utat,
és a dalnak tiszta hangokat.
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.  

Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,
s csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed.
Hisz te is úgy élsz, ahogy én.
Te is azt álmodod, amit én.
Legalábbis úgy szeretném.

Még egy csésze kávé, és indulok én.
Nincs értelme, hogy elkísérj.
Bezárult egy ajtó,
egy történet véget ért.  

Ne kérdezd, mert én sem tudom, merre megyek.
Tartsd vissza a könnyeidet.
Lehetett volna másképp is,
de most már nem lehet.  

Szeretetnek hittem a szerelmedet.
Esküszöm, hogy jó volt veled,
de te csak használtad a testem, az agyam, a szívem,
s nem értetted,  

hogy néhány jó szó,
néhány emberi szó segített volna.
Néhány jó szó, 
néhány emberi szó hiányzott volna.
Néhány jó szó,
néhány emberi szó,
amit sose mondtál nekem.  

Most még egyszer újra az úton vagyok,
és azt mondom isten veled.
Visszatarthattál volna,
de nem tudtad, hogy lehet.  

Csak néhány jó szó,
néhány emberi szó hiányzott volna.
Csak néhány jó szó,
néhány emberi szó segített volna.
Csak néhány ,jó szó, 
néhány emberi szó,
amit sose mondtál nekem.

Amit el kell mondanom,
hetek óta nem tudom.
Nyugtalan és zavart vagyok.
Mért nem figyelsz rám?
Hetek óta éget már.
Látnod kellett volna már.
De kisfiadnak hívsz – nem értesz semmit.
Figyelj rám!  

Nem vagyok már kisgyerek.
Ma vagy holnap elmegyek.
Jól esne, ha kérdeznétek,
merre és miért.
Nem akarom, hogy anya sírjon,
amikor majd elbúcsúzom.
Nyugtasd meg, hogy ne aggódjon.
Úgyis láttok még.  

Szeretni szeretnék.
Dolgozni szeretnék.
Élni az életem.
Most kell elkezdenem.  

Nem vagyok már kisgyerek.
Ma vagy holnap elmegyek.
De ne nézzetek úgy rám,
mintha végleg búcsúznék.
Zárjátok be a szobám.
Ahogy most van, várjon rám.
Nem tudom, egy nap talán majd
visszajövök még.  

Ha erre járok, benézek.
Mutatok majd róla képet.
Lehet, hogy addigra lesz
egy gyermek a karján.
Nem akarom, hogy anya sírjon.
Mondd meg neki, ne aggódjon.
Valaki lesz mellettem,
aki mindig vigyáz rám.  

Szeretni szeretnék.
Dolgozni szeretnék.
Élni az életem.
Most kell elkezdenem.  

Engedj járni az én utamon!
Engedj járni az én utamon!
Engedj járni az én utamon!
Engedj járni az én utamon!

A lány, aki megszólított az utcán,
a nagyváros lánya volt.
Én hívtam magammal, ő velem maradt aznap,
és elvarázsolt.
Kócos volt, és ahogy néztem,
csalódott lehetett talán.
Nem volt szép, de jónak született,
és jó volt hozzám.  

Akkor éppen a padló alatt jártam,
és üvöltöttem szeretetért.
Az ajtókon kívül, a vad oldalon álltam,
és nem tudtam, miért.
Ő átölelt, és azt mondta,
épp ideje, hogy megszelídülj.
Én megmutatom neked, amit sosem láthatsz
egyedül. Egyedül.  

Gyere, gyere, szoríts erősen.
Ébreszd fel a szerelmem.
Gyere, gyere, szoríts erősen.
Nincs gyűlölet a szívemben.
Gyere!  

Néha van, hogy újra leterít
egy hátulról jött támadás,
és gyűlölőm őt is, mert kegyetlen a kedvem,
és nincs célpontom más.
Rám néz, és a szemeiben
csak szeretetet látok én.
Ordítanom kéne, de ő odalép
szorosan mellém.

Melletted minden reggel
vidáman ébredek fel,
könnyűnek érzem mindenem.
De néha egy hang a szívemben
új útra szólít engem.
Talán nem érted meg sohasem,
hogy nem tudom, mit tegyek.
Nem tudom, hogy legyen.
Miért is nem lehetek egyszerre két helyen?
Istenem, miért nincs
két életem?  

Mennyivel könnyebb volna,
hogyha két életem volna.
Egyet örökre odaadnék neked.
A másik szabad lenne,
mindennap szárnyra kelne,
s mindenkit szeretne, akit lehet.
Ha volna két életem,
tudnám, amit ma nem.
Bár volna két életem,
hinnék mindenkiben.
Istenem, miért nincs
két életem?  

Hogyha két életem volna,
az egyik gyengéd volna.
Magadhoz láncolhatnád.
De a másik örök volna,
s ha a világ elpusztulna,
akkor is tovább lobogna.
Ha volna két életem,
nem fájna semmi sem.
Bár volna két életem,
nevetnék mindenen.
Istenem, miért nincs
két életem?
Úgy fáj, hogy nincs két életem.

*Som Lajos – Závodi János: Száz év zene

Nézem, ahogy az est leszáll az ablakom előtt.
Ezüstbe és fehérbe öltözik a föld.
Álmaink és bűneink,
jó és rossz tetteink
ma hó takarja.  

A világ bármely részén élsz, és bárki vagy,
kívánom, légy ma este egy kicsit boldogabb.
Kívánj igazi ünnepet.
Kívánj igazabb életet,
ahogyan én neked.  

Kívánj a szónak nyílt utat,
és a dalnak tiszta hangokat.
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.  

Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál
ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután.
Kívánj igazi ünnepet.
Kívánj igazabb életet,
békés karácsonyt
mindenkinek.
Békés karácsonyt
mindenkinek.

*Som – Závodi: Száz év zene

Fáradt vagy, és úgy érzed, hogy széjjeltép a szél.
A városban nincs egy hely, ahová hazamehetnél.
A lány, akit elhívtál, és el is ment veled,
eltűnt, pedig ráköltötted az utolsó pénzedet.  

Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely,
ahová mehetnél.
Nincs egy lány, nincs egy lány,
akit szerethetnél.
Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely,
ahol megpihenhetnél.
Nincs egy lány, nincs egy lány,
akit megölelhetnél.  

A várótermek füstje marja a szemed,
ahová elmennél, oda drágán adnak jegyet.
Megőrülsz egy nőért – a bőröd is viszket már.
A lelked is eladnád, ha egy ágyhoz juthatnál.  

Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely,
ahová mehetnél.
Nincs egy lány, nincs egy lány,
akit szerethetnél.
Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely,
ahol megpihenhetnél.
Nincs egy lány, nincs egy lány,
akit megölelhetnél.  

Nincs neved, nincs címed, senkit nem érint, hogy vagy,
Vajon, ki tudta eddig megjegyezni arcodat?
Angyal zuhant tépett szárnnyal a farkasok közé.
Gyilkos álruhában jársz, de az arcod az áldozaté.  

Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely,
ahová mehetnél.
Nincs egy lány, nincs egy lány,
akit szerethetnél.
Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely,
ahol megpihenhetnél.
Nincs egy lány, nincs egy lány,
akit megölelhetnél.  

Hej, kóbor angyal,
mindig alulmaradsz.
Csak akkor nyerhetsz,
ha magad ellen fogadsz.

*Som – Závodi: Száz év zene

Éjszaka van. Nehéz a csönd,
én fekszem az ágyamon.
A falon túlról hallom a suttogást.
Hallom, ahogy apámat halkan kérdezi anyám:
mit tegyünk? Hogy legyen ezután?  

Figyeltem minden hangra,
vártam a folytatást.
Apám megszólalt hosszú csönd után.
Ne aggódj. Elég nagy már, hogy higgyünk a fiúban.
Engedjük egy kicsit szabadabban.  

Másnap olyan hatalmas lett a világ.
Másnap alig bírtam az iskolát.
Másnap elmondtam, hogy te jársz velem.
Nálad maradtam, sosem felejtem el.  

Apámtól megkérdeztem, melyik út vezet
mindennap közelebb a fényhez.
Azt mondta, döntsd el magad, hogy merre indulj el.
Lehet, hogy szerencsés leszel.  

Másnap olyan hatalmas lett a világ.
Másnap alig bírtam az iskolát.
Másnap elmondtam, hogy te jársz velem.
Nálad maradtam, sosem felejtem el.

Őszintén akarok élni.
Minden utam végigjárni.
Hinni abban, amire vágyom,
s ha hiszek benne, küzdeni érte,
bármilyen áron.  

Őszintén akarok élni,
és csak annyit elérni:
jókedvem senkit ne bántson,
s ha fáj a szívem valamiért,
ne nagyon fájjon.  

Tőled csak annyit akarok kérni,
hogy engedj őszintén élni.
Őszintén, szabadon, szépen,
őszintébben,
mint ahogy tegnap éltem.  

Ne kelljen hazudnom senkinek,
és hogyha valamit kérdezek,
a válasz igaz legyen.
Szeretnék bízni mindenkiben,
hinni hogy nem fordul ellenem,
s nem árul el sosem.

Mikor tiszta fénnyel ébreszt fel a nap,
s szelíd szél hozza az első hangokat,
újra élednek a vágyak a szívemben.
Útnak indulok, és érzem, hogy
szabadnak születtem.  

Ahogy nézem a színek változó sorát,
ahogy magamba szívom a tájak illatát,
minden dallá változik most körülöttem.
Engedj énekelnem, s érzem, hogy
szabadnak születtem.  

Fényes szerencsecsillag,
vezess minden úton,
míg céljaim egyszer megláthatom.
Fényes szerencsecsillag,
ahol tüzed ragyog,
otthon vagyok,
és szabad vagyok.