Milyen jó, hogy létezik a net!

Egy híján harminc évvel ezelőtt az Interpress Magazin felkérésére egy nagyobb lélegzetű tanulmányt írtam a rock egyik meghatározó figurájáról, személyes nagy kedvencemről, Neil Young-ról. Amikor a honlapomat készítettem, a hasonló régi írásokat előkerestem, arra gondoltam, itt a helyük, de azt a magazint, amiben az említett cikk szerepelt, sehol nem találtam. A költözések során valahol elveszett.  

Ma este rábukkantam. Teljesen véletlenül, céltalan barangolás közben.

Köszönet a régi kincsek őrzőinek, akik - igaz, a szerző nevét nem tűntették fel, talán nem is tudják, hogy én írtam - elérhetővé tették ezen az oldalon.       

Létezik egy nem létező zenekar. Összesen néhány koncerttel, egy kiadott és egy kiadatlan lemezzel vált sokak ritka kincsévé, amolyan kultikus zenekarrá az elmúlt tizenhét évben. Úgy hívják, Marathon. Kevesen ismerték, ismerik, de akik igen, azok megkülönböztetett szeretettel ragaszkodnak a csapathoz. Mint egy titkos társaság tagjai, akik beavatottként őriznek olyan értékeket, amikről a nem beavatottaknak elképzelésük sem lehet. Mióta szabadon elérhetővé tettük a dalokat ezen az oldalon, egyre többen csatlakoznak ehhez a társasághoz. Jelentkeztek régiek, jöttek újak, már körülbelül négyezren töltötték le a két albumot, és sokan írtak - rosszat senki sem.

Talán ez győzte meg Vámos Zsoltot véglegesen, hogy érdemes még egyszer színpadra szólítani a zenekart. Megkereste a régi zenésztársakat, akik mind örömmel mondtak igent a gondolatra, hogy legyen valamikor még egy közös este, együtt eljátszani még egyszer - vagy éppen először - az önmaguk erejéből, rejtőzködve is tovább élő dalokat.

Zsolt szervez, dolgozik. Helyszín és időpont még nincs, de a szándék már megvan. Zsolt a saját honlapján kérte, én pedig itt kérem, jelezzétek, érdemes-e belevágnunk. Ott lennétek?

Ott lesztek?

Play Video

A 100 Folk amerikai turnéján forgatta a filmet. Számomra kedves dal, azon kevesek egyike, amelyeknek a zenéjét is én követtem el.

Segélyszolgálat itt